Szigeti Oszkár Perecesen ismerkedett meg a sport alapjaival, atlétaként indult. Amikor a helyi szakosztály befejezte a működését, a futballistákhoz csatlakozott. Rendkívüli gyorsasága és kitűnő fizikuma egész pályafutása során nagy segítségére volt. 

1952-ben csatlakozott a DVTK családhoz, akiktől soha nem is vált el többé... Balszélsőként játszott először a csapatban, majd az évek során először balösszekötő, majd balhátvéd, végül középhátvédként számíthatott rá aktuális edzője. 
Szigeti az NB II.-ben, a Nyíregyházi Építők ellen mutatkozott be a felnőttek között, és az első három mérkőzésen egyaránt gólt szerzett. Itt töltött évei alatt a klubhűsége és sportszerűsége a legnagyobbak közé emelte. 

Az abban az időben a korszellemnek megfelelően Diósgyőri Vasas nevet használó DVTK váltakozó sikerrel szerepelve az első- és másodosztály között ingázott, ennek ellenére Szigeti az ifjúsági és A- és a B-válogatottban is rendszeres játéklehetőséget kapott. 

Az A-válogatottban 1958. április 20-án, 100 ezer néző előtt mutatkozott be a Népstadionban. A jugoszlávok ellen 2:0 arányban megnyert mérkőzésen a védelem tengelyében játszott. Ő volt az ötödik piros-fehér, címeres mezben pályára lépett diósgyőri. Ezek után a tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon szerepelt válogatottnak, de a mérkőzéseken nem kapott lehetőséget.

- A diósgyőriek erős fizikumú, kitűnő labdarúgója rendszerint a védelem tengelyében szerepelt. A válogatottban a balhátvéd helyén játszott. Pompásan rúgott és fejelt, kitűnően helyezkedett, jól szerelt. Fegyelmezett, higgadt, megbízható játékával csapatának nagyon értékes tagja volt. Külön dicséretet érdemel példás sportszerűsége és klubhűsége.
(Forrás: Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig)

1957-ben, pályafutásának csúcsán a Ferencváros is megkörnyékezte. Nem tudott elmenni... Barátságos mérkőzéseken viszont - egy délvidéki túrán, ahol a zöld-fehérek hosszú idő után újra FTC feliratú mezben léptek pályára - négy alkalommal viselte a fővárosiak szerelését.

Kevesen tudják: már az igazolási papírt is aláírta, csak a formai dolgok voltak hátra. Akkoriban az volt a gyakorlat, hogy az NB I-ből NB I-be távozó játékosoknak személyesen is meg kellett jelenniök az igazoló bizottság előtt. S ha aláírásukat szóban is megerősítették - mehettek.
Ám Szigeti - képtelen volt „erős” lenni. Igaz, az első kérdésre még csakcsak megválaszolt: 
- Miért akar a Ferencvárosba távozni? — kérdezte tőle az elnök. 
- Mert ott talán jobban biztosítanák a fejlődésem. Még az olimpiára is kijuthatnék... 
- Rendben van - válaszolta az elnök. - Egy kérdésre azonban még feleljen... Melyik csapatot szereti jobban: a Diósgyőrt, vagy a Ferencvárost?
Nos, erre már nem tudott felelni Egy árva mondat nem jött ki a torkán, ellenben két kövér könnycsepp indult el végig az arcán, lassan, komótosan... 
A perecesi bányász - Diósgyőrött maradt.
(Labdarúgás - 1967. május, 5. szám - A diósgyőri bányász)

Diósgyőri színekben összesen 219 első- és 139 másodosztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Ő volt az a diósgyőri labdarúgó, aki először játszott több mint 200 élvonalbeli mérkőzésen. Nála többször csak négyen viselték a vasgyári csapat mezét. Volt a vidék legjobbja a csapattal, kupaezüst is került a nyakába, a második vonalból pedig négy alkalommal jutott fel - mint ma is látjuk, ez egyáltalán nem könnyű feladat. 15 évet játszott Diósgyőrben, ebből 10 évig csapatkapitányként. Miután játékosként befejezte pályafutását, edzőként is szolgálta szeretett klubját a „Bányász” becenévre hallgató futballista.
Szintén 1967-ben, a Lobogó című újság egy nagyon jó interjút közölt a népszerű „Oszival”. A cikksorozatban az első osztályú klubok csapatkapitányait kérdezték meg érzéseikről, élményeikről.

- A tíz évben mi volt a legnehezebb, a legszebb és a legkeserűbb? 
- A legnehezebb...? Talán az örökös kényszerű nyugalom. Nekünk mindig nyugodtnak kell lennünk - mondja a harmincnégy éves kapitány. - Persze, a mi nyugalmunk nem azonos a nagycsapatok magabiztosságával. Magunkra erőltetjük, a legnehezebb mérkőzéseken is, mert nem adhatunk idegi-lelki előnyt az ellenfélnek. Vezet az ellenfél, s látom, hogy a szélsőnk már a harmadik beadást íveli a kapu mögé, zavart, ideges. Lehet, hogy én is ideges vagyok, de nem mutathatom. Magamra erőltetem, társaimra kényszerítem a nyugalmat. Jó néhány esetben sikerült túljutni a lélektani holtponton és győzni! Csak egy példa: legutóbb Kispesten 1:1-es félidő után négy egyre győztünk! 
- Mi volt a legszebb...? 1960 tavaszán az Újpest, az FTC, a Vasas és az MTK mögött az ötödik helyen végeztünk, s megszereztük a vidék legjobbja címet. Rá egy évre a tizennegyedik helyről kiestünk az első osztályból. Ez volt a legfájóbb... 
Szétzilálódott a csapat, a korábbi siker túlzottan önteltté tette a játékosok többségét, s a DVTK egy évig az NB II-ben is csak bukdácsolt. Második nekirugaszkodásra sikerült ismét az NB I-be jutniuk - két szezonra. A hatvanötös év az NB I/B-ben találta a nagymúltú csapatot. 
- Kellett az az esztendő - mondja Szigeti. - Mostani csapatunk akkor kezdett formálódni, javult a csapatszellem, s úgy érzem, akkor nyertük vissza egyik legjobb fegyverünket, az akarást! Az utolsó forduló következett a B-osztályban, s mi harminchat ponttal álltunk a második helyen, minimálisan jobb gólaránnyal megelőzve a Szombathelyt. Az NB I-et megjárt Debrecent fogadtuk, a Szombathely is otthonában játszott, de lényegesen könnyebb ellenfél, a Nyíregyháza ellen. 
„Fiúk - mondtam az öltözőben -, mindenáron győznünk kell, legalább kettő nullra!"’ Elszántságunkban már-már vérszerződést kötöttünk! Minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Csak az borzolta fel az idegeinket, hogy a Szombathely gólzáporos - hat nullás - győzelmet aratott. Jobb gólaránnyal, a Dunaújváros társaságában, mi jutottunk azért fel az NB I-be. 
A feljutáskor sem volt azonban minden fenékig tejföl!
(Lobogó - 1967. április 26., 17. szám - Hajrá kapitányok (15. Veterán - a Diósgyőrről)

Szigeti Oszkár (1933-1983) fájdalmasan fiatalon - hosszú betegség után, 49 évesen -, 1983-ban hunyt el. A perecesi temetőben nyugszik. Emlékét megőrizzük!

Névjegy

Születési idő: 1933. szeptember 10.
Születési hely: Miskolc
Halálozási idő: 1983. május 6

Sikerei

magyar válogatott: 1/0
NB I.-es mérkőzés/gól: 219/13

Pályafutása

Edzői pályafutás
1968 Diósgyőri VTK (NB I.)  7 mérkőzés

Labdarúgó pályafutás
1967 Diósgyőri VTK (NB I.) 18/0
1966 Diósgyőri VTK (NB I.) 10/0
1965 Diósgyőri VTK (NB I/B)
1964 Diósgyőri VTK (NB I.) 25/0
1963 Diósgyőri VTK (NB I.) 12/0
1962/1963 Diósgyőri VTK (NB II.)
1961/1962 Diósgyőri VTK (NB II.)
1960/1961 Diósgyőri VTK (NB I.) 25/0
1959/1960 Diósgyőri VTK (NB I.) 26/0
1958/1959 Diósgyőri VTK (NB I.) 26/0 
1957/1958 Diósgyőri VTK (NB I.) 25/0
1956/1957 Diósgyőri VTK (NB II.)
1955 DiMÁVAG (NB I.) 26/5
1954 DiMÁVAG (NB I.) 26/8
Perecesi TK

A sorozat korábbi részei